A tizedik bejegyzés alkalmából, bannermentesítettem az oldalt, és most ujjongááás. Amúgy, nem hála a barionos megoldásnak, szívesebben utalok a kártyámról pénzt, mint hogy a telefonomra terheljenek 3-400 ft-ot. Sok az telefonnál. 

Az ember azt hihetné, ez a nőszemély, már megint meglépett, pedig nem. Annyi érzelem, annyi fájdalom és öröm és mennyi hirtelen indulatból született levelet, írhattam volna, de valami felsőbb személy szép szóval beintett nekem és közölte nem fogsz te itt írni semmit, nem hogy írni, még netezni sem. Tudni illik az utóbbi kettő darab hétben az internet nagyon kakiskodik. Öcsém gépén persze mint mindig van net, nálam meg semmi. Szóval ez csak egy kis összefoglaló monológ lesz, utána pedig jöhet egy levél. Egyébként új design van, de biztos alakítgatva lesz még. 

Nagyjából, úgy érzem, hogy folyamatosan megálllás nélkül dolgozom és látszatja eddig egyenlő azzal a pénzzel, amit mondjuk az újszülött kiscicáim kerestek eddig! Nem túlzok, tényleg így van, mindig kell valamire, persze anyámnak is van pénze, de jobban esik neki az enyémet elköltenie, nem baj, most fordult a kocka, mert úgy döntöttem meghatározok egy összeget, ami költhető, a többi pedig gyűjtésre lesz ítélve, utálok pénz nélkül lenni, utálom ha nem tudok megvenni egy kemény 1200Ft-ot felsőt, vagy 2000Ft-os nadrágot. Enough. 

Vennem kellene, Pötyinek is egy barátot/barátnőt, mert szegénykém nagyon unatkozik már egyedül.. én pedig sajnálom őt. 

Úgy döntöttem megpróbálom az elkövetkezendő pár hónapban nem felhúzni magam, nem hisztérikázni és nem kiborulni, mintha olyan könnyű lenne, amúgy ilyen körülmények között. Ó, hát kiborulásról jut eszembe, a Hősök sorozat volt eddig életem legnagyobb hibája, tegnap végig néztem.. és mi volt a vége? Semmi. Ezt pedig tényleg szószerint semminek kell érteni, a főgonoszságoscukiságom jófiú lett a befejezés pedig lezáratlan maradt. 

Reggel úgy indultam neki a napnak, hogy 15 láda semmiség lesz és eladom, mindenkit megfogok és akkor veled lehetek. Nem így lett. Az idióta kollégát Fe. kitalálta, hogy hozzatok még 15 meggyet is, nem szóltam semmit, legyen kihívás elfogadva, bár tudtam reménytelen a helyzetem, de a remény pusztul el utoljára kínok között vergődve. Délután egy óra, 4 láda cseresznye és 5 láda meggy, azért jegyezzük meg szerelmem, ma kitettem magamért! Fél kettő 3 láda cseresznye és 4 láda meggy. A helyzet számomra reménytelenné vált és az esélytelenek nyugalmával, dőltem a szomszéd árus autójának, s onnan néztelek téged, ahogy osztottál szoroztál és kiszolgáltál, mint egy édes kis mackó a sok sok finomság között, mosolyra késztetett a kép, ami elém tárult, bár a szívem marta a szomorúság, hogy nem fog sikerülni. 

Gondoskodtál róla, hogy sikerüljön.

Nem megy.. nem tudom szavakba önteni, hogy mit éreztem akkor amikor bejelentetted, hogy pakolunk és indulunk, biztos nem láttad rajtam, mert siettél, de bekönnyeztem, mert úgy éreztem velem szeretnél lenni. Útközben persze szóvá tetted, hogy nem kellett volna a tegnapi kis hisztim, mert ígyis-úgyis megoldottad volna, nem tudom, szerintem nem, tegnap kihisztérikáztam magam és ma meg volt az eredménye, habár nem úgy zártuk, ahogy terveztük az egész mesés volt és csodálatos, újra felhők felett lebegtem és boldog voltam, akár csak párórára is, és még ő sem zaklatott téged telefonon. Péntek 13. Amilyen negatív hozzáállással indultam a napnak, olyan tökéletesen sikerült minden. 

Köszönöm neked Gabe, te vagy a legcsodálatosabb, legédesebb, legszerethetőbb a világon, minden-minden hülyeséged ellenére is imádlak és sosem akarlak elveszíteni. 

Ui.: Persze a napnak volt egy árnyéka is anyám, aki már megint hisztis @&#[]@{ -át játszott egész nap. 

Itthon vagyok már egy ideje, de úgy éreztem, ha akkor belekezdek az írásba, akkor csak egy nagy maszlag lesz belőle, nagy türtőzetetések közepette, megittam egy kávét, elszívtam a körülbelül 40. szál cigimet ma, na jó ennyit nem de, olyan 30 valamennyi biztosan volt, szóval ezeken túl, már úgy éreztem leülhetek a gép elé és nyugodt tempóban bepötyögve a honlapcímet, csak azon járt az eszem, hogy nyugi,nyugi, ne az oldalon verd le a haragod. Történt valami.. az oldalam helyett egy nyomorult kis t-rex (igen szándékosan írom kisbetűvel, mert most haragszom rá) jött be, majd az, hogy nem elérhető a honlapom. Aha. Kettő perc merev bámulás után a jobb alsó sarokba kukkantva ráeszméltem, hogy nincs netem. Miért? Nekem.. nekem miért...? Itt következett az, hogy öcsémnek van és mindjárt elindult a gondolatmenetem megint a negatív vonalon zuhanásba, hogy nekem semmi sem jön össze, szerencsétlenség vagyok és miegymás. Megjavítottam. Tízszer húztam ki és indítottam újra a laptopot mire jött, a mennyei manna a csoda, hogy eltűnt a netet jelző ikonról a felkiáltójel. Yes. 

Megint negatív vagyok és megint szomorú. Ez a pár sor pedig megint hozzád kapcsolódna Gabe, azt hiszem értem mit is akarsz mondani nekem a dolgokkal kapcsolatban és tudod, az eszemmel reálisan látom a dolgokat és tudom, hogy igazad van, de a szívem keserves ütemben veri általános monológját "Szeretlek és más nem számít." Valóban így van, sajnálom, tudom én még fiatal vagyok és szeleburdi és nagyon szerelmes, olyan furcsa egyáltalán, hogy két év után még mindig őrülten szerelmes vagyok beléd! Nem simán szeretetből és megszokásból vagyunk együtt. Ha az ember hozzászokik egy állapothoz, hogy mindig együtt vagyunk akkor utána nehéz átszokni arra, hogy keveset vagyunk együtt. Érted kicsim? Az sem tetszik, hogy ma bementél hozzá a munkahelyére mert vett valami {}@{@-rt a házatokba és te nem szóltál róla, elmondásod szerint de, pedig nem. Haragszom rád ezek miatt. Nem tudok sokáig. 

Ma szörnyű gondolataim támadtak, miközben te távol voltál tőlem, az egyik gondolatom (és egyben az egész gondolatmenetem első szála) az volt, hogy mennyivel másabb lenne, ha egy úgymond "függetlenebb" sráccal lennék együtt, aki szarik mindenbe csak legyünk együtt, hogy ha azt mondanám szakítsunk vajon, mennyi idő kellene ahhoz, hogy újéletet kezdjek? Menne egyáltalán? Nem hiszem. Tegnap szeretted volna megkapni az oldal címét és elolvasni a dolgokat Gabe, de én addig tudok tisztaszívből írni, ameddig az oldal csak az enyém. Ha összeköltözünk lehet még akkor sem mutatom meg neked, sőt még az előzményekből is kitörlöm. Nem azért van ez, mert titkaim lennének, vagy kiszeretnélek hagyni valamiből, nem. 

Tudod, másabb úgy írni.. ha tudnám, hogy olvasol nem írnék már le, dolgokat, ismerem magam, félnék, hogy megsértődsz, vagy megbántalak valamivel.. Jobb lesz utólag elolvasnod. 

Két végleg közül valamelyik.. a te választásod Gabe.. melyik legyen?