Netnelkul nehez irnom szoval bizonytalan ideig mobilos szosszeneteket kaphattok.... hianyzik az iras lehet kellene egy notesz addig...

Mit szólsz hozzá?

Azt hiszem, ma minden határon túl mentem, amin csak lehetett, odáig fajultak a dolgok, hogy még magam is mindent megbántam azonnal.

Türelem.
Türelem..
Türelem... 

Oly, könnyű ezt elképzelni, hogy sikerülni fog!

Mit szólsz hozzá?

Kibaszottul nehéz, ha az embernek erősnek kell mutatkoznia, azt mutatni, hogy minden rendben és minden happy miközben teljes mértékben az ellenkezőjét érzi. 

Az oldalnak nem az a célja, hogy minél jobban lehúzzam a barátom és úgy gondoljátok "jajj, szegény te". Imádom őt és ő is engem, de rengeteg olyan dolog van, amiben nem értünk egyet, amit nem úgy gondolunk, ahogy a másik és máshogy képzeljük az egész kapcsolatot. Ő, szerinte minden tökéletes, a kapcsolatunk nem romlott, nem veszeekedünk és minden, minden szép és jó. Az én oldalamról ez nem így van. Szerintem a kapcsolatunk 'minősége' igenis romlott, a kommunikáció, a hangulat és az összkép egyben, már nem ugyanaz. Persze minderre rákontráz a helyzet, amiben benne van és itt jön képbe az is, hogy keservesen szeretnék kapaszkodni egy dátumba, amit nem hajlandó elém tárni, holott én látni szeretném a végét, mert édes kevés az, hogy "karácsonyra már nem így lesz". Te jó isten... Hol van még karácsony? Szerintem bele sem gondol, hogy milyen cseszettül nehéz ez nekem. 

Nem rossz színben akarom őt feltűntetni, pusztán szeretném leírni azokat a dolgokat, amiket vele nem tudok megbeszélni, mert vagy felkapja rajta a vizet, vagy behisztizik, remélem értitek. Jó dolgokról is szeretnék írni, de azokat megtudom vele is beszélni, kivéve, ha olyan, hogy leakarom írni. Ez pedig sajnos nagyon kevés. 

Tegnap elküldtem neki pár levél részletet egy-két magyarázatot és néhány monológot, azokrül a dolgokról, amikről én másképp elmélkedem. Jó, ha képben van néhány dologgal kapcsolatban, jó ha tudja mik a valós érzéseim és jó ha tudja mire számíthat. Persze.. mindezt még magam sem tudom... Hát akkor ő honnan tudhatná? 

Azt sem tudom néha, hogy mit is akarok valójában. Vele lenni. Ez az egy biztos. De nem örökkön örökké várni rá és tűrni, nyelni, viselni.  Sehogysemjó.

Mit szólsz hozzá?

Az ember azt hihetné, ez a nőszemély, már megint meglépett, pedig nem. Annyi érzelem, annyi fájdalom és öröm és mennyi hirtelen indulatból született levelet, írhattam volna, de valami felsőbb személy szép szóval beintett nekem és közölte nem fogsz te itt írni semmit, nem hogy írni, még netezni sem. Tudni illik az utóbbi kettő darab hétben az internet nagyon kakiskodik. Öcsém gépén persze mint mindig van net, nálam meg semmi. Szóval ez csak egy kis összefoglaló monológ lesz, utána pedig jöhet egy levél. Egyébként új design van, de biztos alakítgatva lesz még. 

Nagyjából, úgy érzem, hogy folyamatosan megálllás nélkül dolgozom és látszatja eddig egyenlő azzal a pénzzel, amit mondjuk az újszülött kiscicáim kerestek eddig! Nem túlzok, tényleg így van, mindig kell valamire, persze anyámnak is van pénze, de jobban esik neki az enyémet elköltenie, nem baj, most fordult a kocka, mert úgy döntöttem meghatározok egy összeget, ami költhető, a többi pedig gyűjtésre lesz ítélve, utálok pénz nélkül lenni, utálom ha nem tudok megvenni egy kemény 1200Ft-ot felsőt, vagy 2000Ft-os nadrágot. Enough. 

Vennem kellene, Pötyinek is egy barátot/barátnőt, mert szegénykém nagyon unatkozik már egyedül.. én pedig sajnálom őt. 

Úgy döntöttem megpróbálom az elkövetkezendő pár hónapban nem felhúzni magam, nem hisztérikázni és nem kiborulni, mintha olyan könnyű lenne, amúgy ilyen körülmények között. Ó, hát kiborulásról jut eszembe, a Hősök sorozat volt eddig életem legnagyobb hibája, tegnap végig néztem.. és mi volt a vége? Semmi. Ezt pedig tényleg szószerint semminek kell érteni, a főgonoszságoscukiságom jófiú lett a befejezés pedig lezáratlan maradt. 

Mit szólsz hozzá?

Itthon vagyok már egy ideje, de úgy éreztem, ha akkor belekezdek az írásba, akkor csak egy nagy maszlag lesz belőle, nagy türtőzetetések közepette, megittam egy kávét, elszívtam a körülbelül 40. szál cigimet ma, na jó ennyit nem de, olyan 30 valamennyi biztosan volt, szóval ezeken túl, már úgy éreztem leülhetek a gép elé és nyugodt tempóban bepötyögve a honlapcímet, csak azon járt az eszem, hogy nyugi,nyugi, ne az oldalon verd le a haragod. Történt valami.. az oldalam helyett egy nyomorult kis t-rex (igen szándékosan írom kisbetűvel, mert most haragszom rá) jött be, majd az, hogy nem elérhető a honlapom. Aha. Kettő perc merev bámulás után a jobb alsó sarokba kukkantva ráeszméltem, hogy nincs netem. Miért? Nekem.. nekem miért...? Itt következett az, hogy öcsémnek van és mindjárt elindult a gondolatmenetem megint a negatív vonalon zuhanásba, hogy nekem semmi sem jön össze, szerencsétlenség vagyok és miegymás. Megjavítottam. Tízszer húztam ki és indítottam újra a laptopot mire jött, a mennyei manna a csoda, hogy eltűnt a netet jelző ikonról a felkiáltójel. Yes. 

Megint negatív vagyok és megint szomorú. Ez a pár sor pedig megint hozzád kapcsolódna Gabe, azt hiszem értem mit is akarsz mondani nekem a dolgokkal kapcsolatban és tudod, az eszemmel reálisan látom a dolgokat és tudom, hogy igazad van, de a szívem keserves ütemben veri általános monológját "Szeretlek és más nem számít." Valóban így van, sajnálom, tudom én még fiatal vagyok és szeleburdi és nagyon szerelmes, olyan furcsa egyáltalán, hogy két év után még mindig őrülten szerelmes vagyok beléd! Nem simán szeretetből és megszokásból vagyunk együtt. Ha az ember hozzászokik egy állapothoz, hogy mindig együtt vagyunk akkor utána nehéz átszokni arra, hogy keveset vagyunk együtt. Érted kicsim? Az sem tetszik, hogy ma bementél hozzá a munkahelyére mert vett valami {}@{@-rt a házatokba és te nem szóltál róla, elmondásod szerint de, pedig nem. Haragszom rád ezek miatt. Nem tudok sokáig. 

Ma szörnyű gondolataim támadtak, miközben te távol voltál tőlem, az egyik gondolatom (és egyben az egész gondolatmenetem első szála) az volt, hogy mennyivel másabb lenne, ha egy úgymond "függetlenebb" sráccal lennék együtt, aki szarik mindenbe csak legyünk együtt, hogy ha azt mondanám szakítsunk vajon, mennyi idő kellene ahhoz, hogy újéletet kezdjek? Menne egyáltalán? Nem hiszem. Tegnap szeretted volna megkapni az oldal címét és elolvasni a dolgokat Gabe, de én addig tudok tisztaszívből írni, ameddig az oldal csak az enyém. Ha összeköltözünk lehet még akkor sem mutatom meg neked, sőt még az előzményekből is kitörlöm. Nem azért van ez, mert titkaim lennének, vagy kiszeretnélek hagyni valamiből, nem. 

Tudod, másabb úgy írni.. ha tudnám, hogy olvasol nem írnék már le, dolgokat, ismerem magam, félnék, hogy megsértődsz, vagy megbántalak valamivel.. Jobb lesz utólag elolvasnod. 

Két végleg közül valamelyik.. a te választásod Gabe.. melyik legyen?

Mit szólsz hozzá?