Nem hagytam el senkit és semmit.2014.06.20. 22:11, Wimi
Az ember azt hihetné, ez a nőszemély, már megint meglépett, pedig nem. Annyi érzelem, annyi fájdalom és öröm és mennyi hirtelen indulatból született levelet, írhattam volna, de valami felsőbb személy szép szóval beintett nekem és közölte nem fogsz te itt írni semmit, nem hogy írni, még netezni sem. Tudni illik az utóbbi kettő darab hétben az internet nagyon kakiskodik. Öcsém gépén persze mint mindig van net, nálam meg semmi. Szóval ez csak egy kis összefoglaló monológ lesz, utána pedig jöhet egy levél. Egyébként új design van, de biztos alakítgatva lesz még.
Nagyjából, úgy érzem, hogy folyamatosan megálllás nélkül dolgozom és látszatja eddig egyenlő azzal a pénzzel, amit mondjuk az újszülött kiscicáim kerestek eddig! Nem túlzok, tényleg így van, mindig kell valamire, persze anyámnak is van pénze, de jobban esik neki az enyémet elköltenie, nem baj, most fordult a kocka, mert úgy döntöttem meghatározok egy összeget, ami költhető, a többi pedig gyűjtésre lesz ítélve, utálok pénz nélkül lenni, utálom ha nem tudok megvenni egy kemény 1200Ft-ot felsőt, vagy 2000Ft-os nadrágot. Enough.
Vennem kellene, Pötyinek is egy barátot/barátnőt, mert szegénykém nagyon unatkozik már egyedül.. én pedig sajnálom őt.
Úgy döntöttem megpróbálom az elkövetkezendő pár hónapban nem felhúzni magam, nem hisztérikázni és nem kiborulni, mintha olyan könnyű lenne, amúgy ilyen körülmények között. Ó, hát kiborulásról jut eszembe, a Hősök sorozat volt eddig életem legnagyobb hibája, tegnap végig néztem.. és mi volt a vége? Semmi. Ezt pedig tényleg szószerint semminek kell érteni, a főgonoszságoscukiságom jófiú lett a befejezés pedig lezáratlan maradt.
|