2014.06.09. 18:16, Wimi
Ez most egy blog bejegyzés lesz. Ezt most nektek írom, kedves olvasóim, mert meglepődésemre, igen sokan jártok itt, ahhoz képest, hogy ma nyílt a lap. Ugyanezen a szálon elindulva, viszont abból indulok ki, hogy szeretnétek árulkodni, mivel a cím dettó, mint letters.to.stephanie. Hmm.. kár, hogy tisztességesen engedélyt kértem, nem igaz? :)
Itt voltál ma Gabe és éppen, hogy eltöltöttél 10-15 percet máris csörgött a nő, aki otthon vár téged, sőt még a kaput is kinyitotta neked, mert milyen kibaszottul aranyos. Megint kiborultam.. próbáld már beleverni a picityúkagyába, hogy éééééééééééén vagyok neked! Mert elegem van már belőle, és lassan belőled is kicsim. Ha nem szeretnéélek ennyire, már rég nem lennénk együtt.
Elmondtam Gabe-nek, hogy van egy ilyen weboldal, ahová leveleket írok neki, mivel mint általában ma sem, nem tudok vele beszélni a problémákról, mert neki ez nem számít problémának! Meglepődött, de nem hinném, hogy annyira meglepődött volna, amióta csak együtt vagyunk, minden blogcímem tudta, de ma közöltem vele, hogy ezt nem fogja megtudni, csak a két véglet közül az egyik után. Megkérdezte..:
- Milyen két véglet?
- Az egyik, hogy nagyon boldogok vagyunk és végre lezártad a dolgokat vele... A másik pedig.. a rosszabbik véglet. - képtelen voltam kimondani a másik végletet, leírni más, könnyebb, ugye az első bejegyzésben írtam, hogy írni mindent könnyebb... itt is így volt. Már csak a gondolattól is könnybelábadt a szemem és kezdte szorítani a torkom az a fránya gombóc.
Annyira szeretnék gátat szabni a negatív gondolataimnak, de képtelen vagyok kontrollálni, nem tudom, mit tehetnék, hogy kellene, ha egyszerűen csörögni kezd a telefonod és az ő száma villog a kijelzőn, már-már idegrohamot kapok és a vérnyomásom azonnal az egekbe szökik.. ennyitől. Legyen már vége ennek a szenvedés sorozatnak és legyünk felhőtlenül boldogok.
Egyébként nagyon örülök, hogy megtudtalak győzni, arról, hogy szeptembertől kimenjek Németbe dolgozni, örülök, hogy nem őrjöngtél a gondolattól, hiszen jobb lenne mind kettőnknek, gondolj csak bele, hogy feltudnánk hozni magunkat! Pár hónap.. semmi több, annyit kibírunk és minden hónapban hazajövök majd HOZZÁD! :) De elmondtam a feltételem, hogy csak akkor megyek ki és csak akkor hagylak magadra egy teljes hónapra, ha valóban magad leszel.. ha elköltözöl onnan... mert vele, nem hagylak egyedül és felőlem végig kínlódhatjuk a téli hónapokat a kis boltos fizetésemmel, ha egyáltalán lesz.. de azt mondtad nyári szünetben lezárod. Kérlek legyen így <3 Hidd el, utána én is nyugodtabb, és kiegyensúlyozottabb leszek és jobban foglak szeretni, mint valaha máskor, mert már nem fog árnyékolni, Ő.