Kibaszottul nehéz, ha az embernek erősnek kell mutatkoznia, azt mutatni, hogy minden rendben és minden happy miközben teljes mértékben az ellenkezőjét érzi. 

Az oldalnak nem az a célja, hogy minél jobban lehúzzam a barátom és úgy gondoljátok "jajj, szegény te". Imádom őt és ő is engem, de rengeteg olyan dolog van, amiben nem értünk egyet, amit nem úgy gondolunk, ahogy a másik és máshogy képzeljük az egész kapcsolatot. Ő, szerinte minden tökéletes, a kapcsolatunk nem romlott, nem veszeekedünk és minden, minden szép és jó. Az én oldalamról ez nem így van. Szerintem a kapcsolatunk 'minősége' igenis romlott, a kommunikáció, a hangulat és az összkép egyben, már nem ugyanaz. Persze minderre rákontráz a helyzet, amiben benne van és itt jön képbe az is, hogy keservesen szeretnék kapaszkodni egy dátumba, amit nem hajlandó elém tárni, holott én látni szeretném a végét, mert édes kevés az, hogy "karácsonyra már nem így lesz". Te jó isten... Hol van még karácsony? Szerintem bele sem gondol, hogy milyen cseszettül nehéz ez nekem. 

Nem rossz színben akarom őt feltűntetni, pusztán szeretném leírni azokat a dolgokat, amiket vele nem tudok megbeszélni, mert vagy felkapja rajta a vizet, vagy behisztizik, remélem értitek. Jó dolgokról is szeretnék írni, de azokat megtudom vele is beszélni, kivéve, ha olyan, hogy leakarom írni. Ez pedig sajnos nagyon kevés. 

Tegnap elküldtem neki pár levél részletet egy-két magyarázatot és néhány monológot, azokrül a dolgokról, amikről én másképp elmélkedem. Jó, ha képben van néhány dologgal kapcsolatban, jó ha tudja mik a valós érzéseim és jó ha tudja mire számíthat. Persze.. mindezt még magam sem tudom... Hát akkor ő honnan tudhatná? 

Azt sem tudom néha, hogy mit is akarok valójában. Vele lenni. Ez az egy biztos. De nem örökkön örökké várni rá és tűrni, nyelni, viselni.  Sehogysemjó.