Itthon vagyok már egy ideje, de úgy éreztem, ha akkor belekezdek az írásba, akkor csak egy nagy maszlag lesz belőle, nagy türtőzetetések közepette, megittam egy kávét, elszívtam a körülbelül 40. szál cigimet ma, na jó ennyit nem de, olyan 30 valamennyi biztosan volt, szóval ezeken túl, már úgy éreztem leülhetek a gép elé és nyugodt tempóban bepötyögve a honlapcímet, csak azon járt az eszem, hogy nyugi,nyugi, ne az oldalon verd le a haragod. Történt valami.. az oldalam helyett egy nyomorult kis t-rex (igen szándékosan írom kisbetűvel, mert most haragszom rá) jött be, majd az, hogy nem elérhető a honlapom. Aha. Kettő perc merev bámulás után a jobb alsó sarokba kukkantva ráeszméltem, hogy nincs netem. Miért? Nekem.. nekem miért...? Itt következett az, hogy öcsémnek van és mindjárt elindult a gondolatmenetem megint a negatív vonalon zuhanásba, hogy nekem semmi sem jön össze, szerencsétlenség vagyok és miegymás. Megjavítottam. Tízszer húztam ki és indítottam újra a laptopot mire jött, a mennyei manna a csoda, hogy eltűnt a netet jelző ikonról a felkiáltójel. Yes. 

Megint negatív vagyok és megint szomorú. Ez a pár sor pedig megint hozzád kapcsolódna Gabe, azt hiszem értem mit is akarsz mondani nekem a dolgokkal kapcsolatban és tudod, az eszemmel reálisan látom a dolgokat és tudom, hogy igazad van, de a szívem keserves ütemben veri általános monológját "Szeretlek és más nem számít." Valóban így van, sajnálom, tudom én még fiatal vagyok és szeleburdi és nagyon szerelmes, olyan furcsa egyáltalán, hogy két év után még mindig őrülten szerelmes vagyok beléd! Nem simán szeretetből és megszokásból vagyunk együtt. Ha az ember hozzászokik egy állapothoz, hogy mindig együtt vagyunk akkor utána nehéz átszokni arra, hogy keveset vagyunk együtt. Érted kicsim? Az sem tetszik, hogy ma bementél hozzá a munkahelyére mert vett valami {}@{@-rt a házatokba és te nem szóltál róla, elmondásod szerint de, pedig nem. Haragszom rád ezek miatt. Nem tudok sokáig. 

Ma szörnyű gondolataim támadtak, miközben te távol voltál tőlem, az egyik gondolatom (és egyben az egész gondolatmenetem első szála) az volt, hogy mennyivel másabb lenne, ha egy úgymond "függetlenebb" sráccal lennék együtt, aki szarik mindenbe csak legyünk együtt, hogy ha azt mondanám szakítsunk vajon, mennyi idő kellene ahhoz, hogy újéletet kezdjek? Menne egyáltalán? Nem hiszem. Tegnap szeretted volna megkapni az oldal címét és elolvasni a dolgokat Gabe, de én addig tudok tisztaszívből írni, ameddig az oldal csak az enyém. Ha összeköltözünk lehet még akkor sem mutatom meg neked, sőt még az előzményekből is kitörlöm. Nem azért van ez, mert titkaim lennének, vagy kiszeretnélek hagyni valamiből, nem. 

Tudod, másabb úgy írni.. ha tudnám, hogy olvasol nem írnék már le, dolgokat, ismerem magam, félnék, hogy megsértődsz, vagy megbántalak valamivel.. Jobb lesz utólag elolvasnod. 

Két végleg közül valamelyik.. a te választásod Gabe.. melyik legyen?