Édesem.. Nem tudom mennyire lehetsz tisztában az én lelki állapotommal kapcsolatban de szerintem egyáltalán nem.

Szenvedek és rettentően egyedül érzem magam, napról-napra csak te éltetsz és ez nem csak valami tinipicsahülyemonológja ezek a puszta tények. Alig várom, hogy hívj és akkor erre te kinyomod a telefont 2 perc után, mert anyám elkezdett beszélni hozzám és mondtam, hogy várj egy percet.. kemény fél perc alatt elmondta a mondanivalóját és már hívtalak is, te pedig, hogy oldottad meg a dolgot? Nem vetted fel a telefont, legaláb tízszer próbáltalak hívni, majd megoldásképp kikapcsoltad a telefonod. Ez igen. Mindenféle flegmaság nélkül fogadd őszinte gratulációmat! Ez egy probléma mentes tökéletes megoldás volt, ezzel most mindent megoldottál, mindent megbeszéltünk, és nagyon figyelembe vetted, hogy milyen szükségem van rád, és persze azt is bizonyítottad,hogy mennyire szeretsz. Röhej.

Persze, még mindig nem kapcsoltad vissza és most szépen hazamész munka után a te tökéletes Ribancodhoz, mert még mindig nem vagy képes elhagyni azt a rohadt házat, mert fele a tiéd. 

Milyen kapcsolatban élünk? Mi ez? Semmi. 

Az utóbbi 1 órában elgondolkodtam azon, hogy tartsunk szünetet, de nem menne, hisz egy helyen dolgozunk... Azt a megoldást is végig gondoltam, hogy szakítok veled.. de tudom, hogy nagyon nehéz lenne utána, mert őrülten szeretlek... talán egyszer túllennék rajtad nem? Hiszen az idő sok  mindent megold. Lehetséges. Csak nem addig, amíg szintén egy helyen dolgozunk. 

Eszembe jutott a harmadik és egyben legjobb megoldás, ami után nem kell szenvednem, ha Wilkinson segít... ez lesz a legjobb. S, majd előtte lesz egy utolsó levél és utolsó bejegyzés neked és az eddigi olvasóimnak, akik nem csak itt hanem végig követtek száz meg száz oldalon keresztül.

Violet, Amélie, Sophie, Lady - M.M, Salientia.. akik eddig erőt adtak mindenhez, de mára már ők is kevesek, ahhoz hogy rántsanak rajtam, hogy ne csússzak a mélybe.. Belecsúsztam.. gödörben vagyok, a fény egyre halványodik és én elenyészek a sötétségben.. Végleg.

Mit szólsz hozzá?

Netnelkul nehez irnom szoval bizonytalan ideig mobilos szosszeneteket kaphattok.... hianyzik az iras lehet kellene egy notesz addig...

Mit szólsz hozzá?

Azt hiszem, ma minden határon túl mentem, amin csak lehetett, odáig fajultak a dolgok, hogy még magam is mindent megbántam azonnal.

Türelem.
Türelem..
Türelem... 

Oly, könnyű ezt elképzelni, hogy sikerülni fog!

Mit szólsz hozzá?

Kibaszottul nehéz, ha az embernek erősnek kell mutatkoznia, azt mutatni, hogy minden rendben és minden happy miközben teljes mértékben az ellenkezőjét érzi. 

Az oldalnak nem az a célja, hogy minél jobban lehúzzam a barátom és úgy gondoljátok "jajj, szegény te". Imádom őt és ő is engem, de rengeteg olyan dolog van, amiben nem értünk egyet, amit nem úgy gondolunk, ahogy a másik és máshogy képzeljük az egész kapcsolatot. Ő, szerinte minden tökéletes, a kapcsolatunk nem romlott, nem veszeekedünk és minden, minden szép és jó. Az én oldalamról ez nem így van. Szerintem a kapcsolatunk 'minősége' igenis romlott, a kommunikáció, a hangulat és az összkép egyben, már nem ugyanaz. Persze minderre rákontráz a helyzet, amiben benne van és itt jön képbe az is, hogy keservesen szeretnék kapaszkodni egy dátumba, amit nem hajlandó elém tárni, holott én látni szeretném a végét, mert édes kevés az, hogy "karácsonyra már nem így lesz". Te jó isten... Hol van még karácsony? Szerintem bele sem gondol, hogy milyen cseszettül nehéz ez nekem. 

Nem rossz színben akarom őt feltűntetni, pusztán szeretném leírni azokat a dolgokat, amiket vele nem tudok megbeszélni, mert vagy felkapja rajta a vizet, vagy behisztizik, remélem értitek. Jó dolgokról is szeretnék írni, de azokat megtudom vele is beszélni, kivéve, ha olyan, hogy leakarom írni. Ez pedig sajnos nagyon kevés. 

Tegnap elküldtem neki pár levél részletet egy-két magyarázatot és néhány monológot, azokrül a dolgokról, amikről én másképp elmélkedem. Jó, ha képben van néhány dologgal kapcsolatban, jó ha tudja mik a valós érzéseim és jó ha tudja mire számíthat. Persze.. mindezt még magam sem tudom... Hát akkor ő honnan tudhatná? 

Azt sem tudom néha, hogy mit is akarok valójában. Vele lenni. Ez az egy biztos. De nem örökkön örökké várni rá és tűrni, nyelni, viselni.  Sehogysemjó.

Mit szólsz hozzá?

"Néha mintha maga lennék a tomboló vihar, melynek haragja mindent elsöpör. Minden, mi valaha körülöttem élt, darabokra tör, e romok közepén a sikító magány vállamra dől."

Mit szólsz hozzá?