Drága édesanyám! Ez egy, olyan levél lesz, amit te soha nem fogsz elolvasni, mert ehhez az oldalhoz semmi közöd. Tudom, ha tudnád a címet és olvasnál, nem megértően magadhoz ölelnél, hanem leszidnál, hogy te akartad és te vállaltad ezt. Tudom.. én vállaltam, ám viselem és bírom is az, hogy itt leveleket írok neki, amiben kifejtem a gondolataim és gondjaim, az nem azt jelenti, hogy panaszkodnék tudod? Csak itt jobban megy.. De majd egyszer Ő is elolvashatja ezeket, úgy ahogy te soha nem fogod. 

Nagyon sokszor törekszem a békességre, mint most is éppen ezért nem beszélem meg veled a gondjaim, amik közöttünk alakultak ki, a folyamatos feszültség, ami az éterben lebeg, ha egy helyen vagyunk, a folyamatos megfelelni akarás a részemről, és ezeket te észre sem veszed. Ha kinyitom a szám, akkor rögtön az az első reakciód, hogy Gabriel elveszi az eszem és miatta idézem "pofázok vissza és vagyok ilyen, amilyen" Nem ezért van ez Anci. Tudod miért van ez? Mesélek egy kicsit, mert ebben a levélben minden benne lesz, ami egészen pici koromóta nyomaszt. 

Amikor kicsi voltam, mindig én voltam a hibás ha a még kisebb öcsémmel volt valami, ahogy cseperedtem és 8. osztályos lettem vagy méég nagyobb 17-18 éves úgy éreztem, már nekem is kijár egy kis szabadság, de bárhová mentem az öcsém pulikutyaként követte lépteim, s te megkövetelted, hogy ha nem viszem, nem mehetek. Vagyok most huszonéves fejjel, s te teljes mértékben úgy kezelsz mint egy 12 éves kis csitrit (elnézést a tizenéves olvasóimtól, nem rossz indulatból értem) Ha dolgozol az öcsém nem maradhat egyedül a lakásban tizenéves fejjel, holott én ilyenkor már rá vigyáztam egyedül, mikor még takony páréves volt. Miért?

Elvetted a gyerekkorom. Elvetted a tinikorom. El akarok venni az életem. 

Sajnálom... de nem fogod. 

Neked sokszor még a kaki is ízetlen, ma is takarítottam kétszer is, mivel az öcsém egy disznó és összekupizott mindent. Hazajöttél és közölted velem, hogy olyan a ház mint a disznó ól, pedig még sütit is sütöttem neked. Ő hányszor csinál neked bármit is? Hányszor mosogat el, vagy valami? 

Nem erőlködöm, már nem vagyok miattad, olyan letört mint pár évvel ezelőtt.. már beletörődtem, hogy neked szinte egy gyereked van, kivéve ha veszekedésről van szó, mert akkor itt vagyok én. Nem igyekszem tovább és nem erőlködöm, fölösleges.. úgy is nagyívben teszel rá.

Azért, még feltennék egy utolsó kérdést, ha esetleg a jövőben rátalálnál az oldalra.. Anya. Szerinted, normális dolog az, hogy ismeretlen látogatókkal és egy élettelen oldallal beszélem meg a gondjaim, ahelyett, hogy a te válladon sírnám ki magam? Azt, hiszed nekem nem esne jól néha, ha megkérdeznéd őszinte kedvességgel és érdeklődéssel, hogy "Mi bánt? " 

Nem fogod megtalálni a lapot... és nem is fogod megkérdezni ezeket.. soha.