Nagyon, nagyon sok ember előtt próbálom titkolni ezt az állapotot, amiben vagyok, mert nem is tudom... Furcsa. Sokszor, olyan második személynek érzem magam melletted és kellemetlen, ha bárki felhozza a témát, hogy még nem költöztetek külön, mert nem egyeztetek meg. Így történt ez ma is. 

Átlagos délutáni pletyinek indult barátnőm és köztem egy beszélgetés mire szóba jöttél te Gabe, hogy milyen rendes vagy meg etcetc a szokásos kis édességek, amikor rólad áradozom. Majd jött a sötétebb oldal, valahogy kibukott belőlem a dolog és magam is meglepődtem azon, hogy életemben először magamtól hoztam fel a témát egy "úgymond" "idegennek". De megtettem.. Mindent elmondtam, hogy folyamatosan veszekedem veled emiatt, hogy te mennyire lazábban kezeled a helyzetet, hogy miket és hogy csinál a másik és hogy milyen rosszul érzem magam ebben a kapcsolatban a rengeteg jó pillanat mellett, hogy mennyire nehéz nekem és hányszor fordult meg a fejemben a gondolat, hogy milyen hülye vagyok amiért ennyit küzdök egy pasiért. 

Bizony Gabe.. Nagyon sok ilyen gondolatom volt már. 

Elmondtam neki, hogy sokszor voltam azon a ponton, hogy vége, nem csinálom tovább, majd találok egy, olyan srácot aki szabad és független, pár év és túl lennék rajtad, persze nem teljesen, teljesen sosem tudnék. De nem tettem meg.. nem szakítottam veled, és nem is fogok. Tudod soha, de soha nem mondanám el neked ezeket a dolgokat személyesen.. mert nem akarom, hogy elbízd magad, hogy én egy biztos pont vagyok neked és csak ezért légy velem.. azt akarom, hogy valamennyi tartás benned is legyen a jövővel kapcsolatban, velem kapcsolatban, persze ne a kapcsolatunk rovására menjen, de azt akarom, hogy egy kicsit küzdj a kapcsolatunkért és ne vedd készpénznek az együtt létünket. 

Ez amolyan női dolog, sosem fogod megérteni, még akkor sem amikor már rég együtt élünk, és ezeket a sorokat fogod olvasni, mert bizony elfogod és már pötyögés közben mosolygok, mert látom magam előtt a képet, ahogy ülsz a gép előtt cigarettával a kezedben és olvasol és oda hívsz, hogy ezt, hogy gondoltam pontosan. Hmm. Ha oda kerül a sor, ne hívj oda.. csak tudd, mennyire szerettelek már ekkor is, és milyen sokat jelentettél nekem. 

Amin nagyon meglepődtem szerelmem az M. válasza volt az egész történetemre, persze ő is elmondta, hogy ugyanígy reagálna, sőt mennyire erős vagyok és kitartó mivel ő már réges régen beleőrült volna az egészbe és feladta volna. De a válasza ez volt: 

Megért. Támogat és tisztel, mert ő nem lenne erre képes, és ha szeretlek, akkor csináljam tovább és ha megéri, akkor küzdjünk egymással és ne foglalkozzak senkivel. 

Mindenki negativitása után, éppen, hogy tartani tudtam magam a kedvessége és őszinte megértése után, mert most először végre őszintén éreztem, hogy valaki tényleg drukkol nekünk.. Még N.-nél sem éreztem ezt..